3.rész.-Még nincs vége.

-Justin szemszöge-

-1 héttel később-

Dühösen álltam az erkélyen egy szál cigit szorongatva a kezemben.Nem értem miért én vagyok az aki folyamatosan a rövidebbet húzza? Jelenleg képtelen vagyok tisztán gondolkozni.
-El kell felejtened őt.Nem most van itt a bosszúd ideje Bieber.Hidd el mindkettőtöknek ez lesz a legjobb haver.- hallgattam végig barátom szavait.Egyre inkább dühös lettem.Nem tudom elfelejteni.
-A kurva életbe.Miért csak a lehetetlent kérik az emberek?- csaptam rá a korlátra.
Percek alatt ökölbe szorult a kezem,a testem pedig másodpercek alatt feszült volna meg.A lábam kopogtatta a földet az idegességtől.A fehér füst elborította a minket körülvevő környezetet.Gondolataim eközben ezer felé kalandoztak.Egy pillanatra lehunytam a szemem és abban az időben mintha csak magam előtt láttam volna az arcát.Ajkai széles gúny mosolyt sugalltak.Arcom össze rándult majd a kezemben elhelyezkedő Marlboro szálat a földre dobtam.Ököllel vágtam az ajtóba.Szélsebesen rohantam le a nappaliba de mindenhol állt valaki.A hangulat nagyon fagyos volt.Már éreztem mi következik.Helyet foglaltam a kanapén.Szótlanul figyeltem a többieket.
-Haver az elmúlt napokba nagy fordulatot vettél.Felejtsd el ezt a csajt,nem ér ennyit az egész és igen elhiszem könnyű mondani de ne fuss utána.Hagyd elmenni.- ez volt az a pont ahol már tudtam,hogy nem fogom sokáig ezt elviselni.Legszívesebben itt hagytam volna az egész kócerájt.
-Csak jót akarunk neked Biebs,Talán ő is ezt akarná.Hagyd őt békén.- hatalmas gyűlöletet éreztem.
-Ti honnan tudnátok már nekem,hogy mi lenne a jó? Ha jót akartok békén hagytok.Hadd döntsem el én,hogy mit akarok.Egyszer már megmondtam,hogy ennek nincs vége.Törleszteni fogok neki.Két dolog vezérrel.A bosszú és a gyűlölet.- idegesen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót.A garázs felé siettem.Belül már ordítottam és tomboltam.Elő rántottam a zsebemből a slussz kulcsot.Rá ültem a két kerekű járműbe majd bele helyeztem az előbb említett tárgyat.Kezem akaratlanul is a gázra helyezkedett el.Egy kicsit húztam rajta majd a libabőr szaladt át a testemen.A baleset óta nem ültem motorra.Le szedtem a polcon elhelyezkedő sisakot melyet azonnal a fejemre húztam.Már is másképp láttam a világot.Elég időm volt felvázolni az emlékeim.Talán ilyenkor mondhatja azt az ember,hogy tudatosul benne az elmúlt évek emléke és érzése.Gondolkozás nélkül haladtam.Fogalmam sem volt hova vagy merre menjek csak hajtottam a fenevadat.

-Selena szemszöge-

Valahogy nem éreztem magam ide valónak.Itt minden túl elegáns és zsúfolt.Persze jó volt ki mozdulni és nyugodtan elfogyasztani egy kávét.Friss illatok járták be a belvárosi kávézót.Furcsa érzésem volt.Valahogy a sok ember ellenére is túl nagy volt a csend.Nem egészen ezt szoktam meg.Ahogy ki néztem a hatalmas ablakon kocsik ezreit láttam és gyalogos embereket.Hiányzott a motorok zaja,a kipufogó csattanása,a friss benzin szaga.Na jó talán tényleg becsavarodtam.Képtelen voltam tisztán gondolkozni.Hirtelen erős fejfájás nyílalt a fejembe majd reflexszerűen kezemet a fájó részre szorítottam.Szemeim automatikusan lecsukódtak,megijedtem.Szúró és égető fájdalom ez.

-Minden oké?- hallottam meg barátnőm aggodalmas hangját.

Nem válaszoltam csupán csak megráztam a fejem.Kezembe szorítottam a kávés poharam majd szürcsölve is de megittam az utolsó pár kortyot.Telefonom rezgésére lettem figyelmes.Táskámhoz nyúltam majd ki vettem a készüléket melyen számomra idegen szám jelent meg."Nézz ki az ablakon.Valószínű ismerős lesz amit látsz. xx. -A." Felpattantam korábbi helyemről és a kijárathoz siettem.Valahogy nem láttam még semmit.A lábam remegni kezdett,a gyomrom mintha a torkomba lett volna.Ezt hívták enyhe félelemnek.Idegesen pillantottam körbe.Váratlanul egy hideg kart éreztem meg a vállamon.Szerencsémre csak Bethany volt.-Nézd csak,az nem ő?- szorult el hangja.
A vér is megállt bennem.Levegőért kezdtem kapkodni,a szívverésem gyorsabb tempót diktált,a lábaim remegni kezdtek.Képtelen voltam elhinni azt amit láttam.Járműve mellett állt és valószínű az utolsó slukkot szívta el majd ahogy engem a Marlboro szálat is úgy taposta el a földön.Fejére húzta a biztonságot nyújtó bukósisakot.Egy húzásra beindult a járgány.Percek alatt vált egyé a motorral ahogy a keze a gázt húzta úgy éreztem a belőle áradó gyűlöletet.Tehetetlennek éreztem magam.Reflexszerűen fordult le a kanyarnál mely a kávézóhoz vezettet ahol éppen én is állok.Hevesen verni kezdett a szívem,mintha ki akart volna ugrani a helyéről.Akaratlanul is a hajamba túrtam.Az egész utcában hallani lehetett Bieber motorjának éles hangját.Egyre inkább közeledik,nem látni de ezt a hangot bárhol fel ismerném.Méterek választanak el.Remegő lábakkal és félős tekintettel kerestem.Hirtelen jött.Ahogy megállt a rendőrlámpánál mintha a gyomrom a torkomban helyezkedett volna el.Harag és gyűlölet fojtotta el a bennem kavargó érzést.Felém tart.Ekkor vázoltam magamba a történteket.Ökölbe szorított kézzel és tétlenül figyeltem amint elhajt.Keze fékre húzódott majd amilyen gyorsan lehetett,behúzta.Az aszfalton díszelgett a fekete csík.Fejét oldalra biccentette,pillangók kavarogtak a gyomromban.Érezte,hogy egyre inkább félek.Ebből táplálkozik.Gúnyos mosoly kanyarodott rezzenéstelen arcára.Egyre inkább húzta a gázt.Egy világ esett össze bennem.Fájt látni.Azt hiszem most éreztem először bosszú vágyat.