1.fejezet.-Megtalált.
Egy újabb nap a sok analfabétával összezárva.A nap végére már mind elfáradunk.Csak arra tudok gondolni,hogy haza érjek és pihenhessek.Az életem nagy része szinte csak a motorozásról szól valami az első pillanatól kezdve megfogott benne ez pedig a sebesség és a szabadság.Mikor vezettek teljesen át adom magam az érzésnek olyankor csak én vagyok és a jármű.Ez csodás.
Most pedig itt ülök négy fehér fal közt bezárva és arra várok,hogy végre ki juthassak innen.Már azt hittem sosem lesz vége de legnagyobb örömömre megszólalt a csengő.A jelzés hallatára már is össze pakoltam a cuccaim és szünetre igyekeztem.Barátnőm már mosolyogva várt a közös szekrényünknél.Megkönnyebbülve és mosolyogva ráztam meg a fejem.Megöleltük egymást majd dobtunk egymás arcára egy-egy puszit és pakolni kezdtünk.Kulcsra zártuk a szekrény ajtókat és végig sétáltunk a sötét folyosón.Ahogy néztem az arcokat a suli ribancait szinte már messziről ki szúrtam.
Kisebb gúny mosoly hagyta el számat majd barátnőmre emeltem tekintettem.
-Beth valami baj van? Olyan lehangolt lettél.- álltam meg vele szembe.
-Ahhj nézd meg mindenki ott áll körülötte és tudom ideje lenne túl lépnem rajta de még nem egy hiányzik elvégre nem rég szakítottunk.-hajtotta le arcát míg tekintette a földet kémlelte.
Magamhoz öleltem,letöröltem a könnyeit meg igazítottam a sminkjét és haját büszkén ki húztuk magunkat és így hagytuk el a suli kapuját.Egy egész tömeg özönlött ki az ajtón szinte egymás hátán ment ki mindenki.Jó kedvűen lépkedtünk le a lépcsőn gyengéden hajamba túrtam míg arcomra szinte erős mosoly fagyott mely hamar el is tűnt.Döbbenten bámultam a két fiúra akik az épület előtt vártak.
Szemeimből áradt a düh alig tudtam elhinni amit láttam.
-Meg mondtam,hogy tűnj el az életemből akkor még is mi a francot keresel itt? Ezt az egy dolgot akartam elkerülni egyszer az életben tartanád tiszteletben a kérésem..- kiabáltam.
-Tönkre tettem a múltat,és már nem csinálhatom vissza.- sütötte le szemeit.
-Jó volt játszani velem? Húzni az agyam? Reményt adni,majd hidegen elutasítani? Jó volt játszani az érzéseimmel? Jó volt elhitetni velem,hogy jelentek is neked valamit? Őszintén...élvezted?
Nem voltam kíváncsi a válaszokra a könnyeim már fel akartak törni és nem hagyhattam,hogy ő is lássa ezért inkább elszaladtam.Sírva szaladtam hazáig még a bejárati ajtónkat is becsaptam.
-Haza értem újra a nyavalyás életembe.- üvöltöttem el magam.
Meg sem vártam anya válaszát inkább felszaladtam a szobámba ledobtam magam az ágyba és ismét zokogni kezdtem.Hangos csapkodásra lettem figyelmes ki rohantam a lépcső tetejéig,hogy megnézzem mi az csak kétségbe esett barátnőm faggatta anyukám.Amint elindult a szobám felé vissza estem az ágyba és ugyan úgy zokogtam tovább ahogy eddig is.
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan Sel? Most fel kelsz,lezuhanyzol,átöltözöl és megcsinálod a hajad aztán lemegyünk a kikötőbe a versenyre.Nem hagyom,hogy egy ilyen idióta barom elrontsa a kedved szóval menj fürdeni addig ki választom a ruhád.- dobott ki az ágyból Bethany.
Talán igaza van,ahogy kérte elmentem lezuhanyozni jó érzés volt felfrissülni.Negyed óra pancsolás után vissza lépkedtem a szobámba az ágyamon pedig már oda volt készítve az esti ruhám.Ami egy fehér csipkés crop topból,magasított derekú rövidnadrág és azok a bővebb kimono szerű pulcsik gondolom értitek mire gondolok.Felvettem egy vastagabb nyakláncot és már is helyet foglaltam a tükörnél,hogy megcsináljam a hajam és a sminkem.Pár göndör fürtöt csempésztem hajamba szemem sötétebbre festettem ajkaimon pedig vörös matt színű rúzs tündökölt.Tetszett a látvány teljesen meg voltam elégedve magammal.Utolsó simításnak felvettem a fehér converse cipőm és már kész is voltam.Rendbe vágtam még imádott motorom,felpattantam rá és már is az autópálya felé indultam.
Most pedig itt ülök négy fehér fal közt bezárva és arra várok,hogy végre ki juthassak innen.Már azt hittem sosem lesz vége de legnagyobb örömömre megszólalt a csengő.A jelzés hallatára már is össze pakoltam a cuccaim és szünetre igyekeztem.Barátnőm már mosolyogva várt a közös szekrényünknél.Megkönnyebbülve és mosolyogva ráztam meg a fejem.Megöleltük egymást majd dobtunk egymás arcára egy-egy puszit és pakolni kezdtünk.Kulcsra zártuk a szekrény ajtókat és végig sétáltunk a sötét folyosón.Ahogy néztem az arcokat a suli ribancait szinte már messziről ki szúrtam.
Kisebb gúny mosoly hagyta el számat majd barátnőmre emeltem tekintettem.
-Beth valami baj van? Olyan lehangolt lettél.- álltam meg vele szembe.
-Ahhj nézd meg mindenki ott áll körülötte és tudom ideje lenne túl lépnem rajta de még nem egy hiányzik elvégre nem rég szakítottunk.-hajtotta le arcát míg tekintette a földet kémlelte.
Magamhoz öleltem,letöröltem a könnyeit meg igazítottam a sminkjét és haját büszkén ki húztuk magunkat és így hagytuk el a suli kapuját.Egy egész tömeg özönlött ki az ajtón szinte egymás hátán ment ki mindenki.Jó kedvűen lépkedtünk le a lépcsőn gyengéden hajamba túrtam míg arcomra szinte erős mosoly fagyott mely hamar el is tűnt.Döbbenten bámultam a két fiúra akik az épület előtt vártak.
Szemeimből áradt a düh alig tudtam elhinni amit láttam.
-Meg mondtam,hogy tűnj el az életemből akkor még is mi a francot keresel itt? Ezt az egy dolgot akartam elkerülni egyszer az életben tartanád tiszteletben a kérésem..- kiabáltam.
-Tönkre tettem a múltat,és már nem csinálhatom vissza.- sütötte le szemeit.
-Jó volt játszani velem? Húzni az agyam? Reményt adni,majd hidegen elutasítani? Jó volt játszani az érzéseimmel? Jó volt elhitetni velem,hogy jelentek is neked valamit? Őszintén...élvezted?
Nem voltam kíváncsi a válaszokra a könnyeim már fel akartak törni és nem hagyhattam,hogy ő is lássa ezért inkább elszaladtam.Sírva szaladtam hazáig még a bejárati ajtónkat is becsaptam.
-Haza értem újra a nyavalyás életembe.- üvöltöttem el magam.
Meg sem vártam anya válaszát inkább felszaladtam a szobámba ledobtam magam az ágyba és ismét zokogni kezdtem.Hangos csapkodásra lettem figyelmes ki rohantam a lépcső tetejéig,hogy megnézzem mi az csak kétségbe esett barátnőm faggatta anyukám.Amint elindult a szobám felé vissza estem az ágyba és ugyan úgy zokogtam tovább ahogy eddig is.
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan Sel? Most fel kelsz,lezuhanyzol,átöltözöl és megcsinálod a hajad aztán lemegyünk a kikötőbe a versenyre.Nem hagyom,hogy egy ilyen idióta barom elrontsa a kedved szóval menj fürdeni addig ki választom a ruhád.- dobott ki az ágyból Bethany.
Talán igaza van,ahogy kérte elmentem lezuhanyozni jó érzés volt felfrissülni.Negyed óra pancsolás után vissza lépkedtem a szobámba az ágyamon pedig már oda volt készítve az esti ruhám.Ami egy fehér csipkés crop topból,magasított derekú rövidnadrág és azok a bővebb kimono szerű pulcsik gondolom értitek mire gondolok.Felvettem egy vastagabb nyakláncot és már is helyet foglaltam a tükörnél,hogy megcsináljam a hajam és a sminkem.Pár göndör fürtöt csempésztem hajamba szemem sötétebbre festettem ajkaimon pedig vörös matt színű rúzs tündökölt.Tetszett a látvány teljesen meg voltam elégedve magammal.Utolsó simításnak felvettem a fehér converse cipőm és már kész is voltam.Rendbe vágtam még imádott motorom,felpattantam rá és már is az autópálya felé indultam.
-Justin szemszöge-
Látni akartam.Tudtam nem jó ötlet az iskola elé menni de Alex rá beszélt.Megláttam,más lett.Megváltozott.Soha nem találok hozzá foghatót.Mikor megláttam minden zavaros lett körülöttem csak ő meg én voltunk senki se tudta miért jöttem vissza..Hát ő miatta..Nehéz úttat tettem meg hogy újra lássam. Sokkal nőiesebb és határozott lett.De nyilván ő már tovább lépett rajtam ezért jobb ha én is azt teszem.Ahelyett,hogy rajta gondolkodnék tovább inkább lementem a közeli pályára ahol rendezik a versenyeket.Amerikába sok illegális dolog létezik köztük a motorversenyzés határtalanul.Szeretek részt venni rajtuk mert ki adhatom az az napi gőzt.Életem végéig képes lennék ezzel élni.Már messziről láttam a lámpák fényeit melyek bevilágították az egész pályát.Ahogy oda értem már is leparkoltam és megkerestem a szokásos társaságom.A hangulat különös volt.
-Csak,hogy ide értél Bieber nézd csak ki lesz a mai ellenfeled.- mutatott a csinos lányra.(?)
-Majd meglátjuk ki nyer a végén..- kacsintottam drága barátomra.
-Rajt vonalra fel.- szólt egy hang.
Érezni lehetett a feszültséget.Szemem le sem vettem a lámpákról,kezem a kormányt szorította.Az adrenalin fokozódott pillanatok kérdése és már is indulunk.-3,2,1...- szólalt meg a jelzőhang.Teljes gázzal indultam,le se vettem a szemem az útról.A visszapillantóba figyelve láttam,hogy volt barátnőm a nyomomban halad majd szép lassan már mellettem van.Gyorsítanom kellet nem hagyhattam,hogy ő nyerjen.Hamarosan vége az első körnek nem nyerhet.-Egy kerékre..- parancsolt.
Egy keréken haladva is mellettem volt elképesztő ez a lány.Csodálatos és még motorozik.Na de vissza a jelenbe letettem két kerékre át haladva a célon.Az első kőr teljesítve.Már az utolsót húzzuk be kell érnem.Már csak alig pár méter választ el a céltól,az utolsó egy kerekezés.Vissza pillantóba nézve megláttam a motort és Selenát ahogy mindketten ott feküdtek a földön.Megálltam.Vissza rohantam hozzá az arca csupa vér ahogy a karja is.
-Hülye gyerek ne állj ott mint egy szerencsétlen,hívj mentőt..- üvöltöttem.
Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége,végleg.Nincs visszaút,érzi az ember.És ekkora jön el a pillanat,mikor felidézzük,hogy is kezdődött,majd rájövünk,hogy már azelőtt,hogy gondoltuk volna.Jóval azelőtt.És az emberbe ekkor tudatosul,hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk is.ugyanaz az érzés már sose lesz meg.
U.i Kommentbe jelezzétek hogy tetszett.Jó olvasást!
-Csak,hogy ide értél Bieber nézd csak ki lesz a mai ellenfeled.- mutatott a csinos lányra.(?)
-Majd meglátjuk ki nyer a végén..- kacsintottam drága barátomra.
-Rajt vonalra fel.- szólt egy hang.
Érezni lehetett a feszültséget.Szemem le sem vettem a lámpákról,kezem a kormányt szorította.Az adrenalin fokozódott pillanatok kérdése és már is indulunk.-3,2,1...- szólalt meg a jelzőhang.Teljes gázzal indultam,le se vettem a szemem az útról.A visszapillantóba figyelve láttam,hogy volt barátnőm a nyomomban halad majd szép lassan már mellettem van.Gyorsítanom kellet nem hagyhattam,hogy ő nyerjen.Hamarosan vége az első körnek nem nyerhet.-Egy kerékre..- parancsolt.
Egy keréken haladva is mellettem volt elképesztő ez a lány.Csodálatos és még motorozik.Na de vissza a jelenbe letettem két kerékre át haladva a célon.Az első kőr teljesítve.Már az utolsót húzzuk be kell érnem.Már csak alig pár méter választ el a céltól,az utolsó egy kerekezés.Vissza pillantóba nézve megláttam a motort és Selenát ahogy mindketten ott feküdtek a földön.Megálltam.Vissza rohantam hozzá az arca csupa vér ahogy a karja is.
-Hülye gyerek ne állj ott mint egy szerencsétlen,hívj mentőt..- üvöltöttem.
Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége,végleg.Nincs visszaút,érzi az ember.És ekkora jön el a pillanat,mikor felidézzük,hogy is kezdődött,majd rájövünk,hogy már azelőtt,hogy gondoltuk volna.Jóval azelőtt.És az emberbe ekkor tudatosul,hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk is.ugyanaz az érzés már sose lesz meg.
U.i Kommentbe jelezzétek hogy tetszett.Jó olvasást!
Tokeletes <3
VálaszTörlésköszönöm<3
Törlés