2.fejezet.-Törlesztés.

-Selena szemszöge-

Homályos az este.Annyira emlékszek,hogy emberek vettek körül majd jött a mentő ami ide hozott.Ébredésem szörnyű és egyben kínzó fejfájás kísérte.Az ágyam melletti kis szekrényen megpillantottam egy fájdalom csillapítót és egy pohár vizet.Egyedül voltam.Magányosnak éreztem magam.Fal felé fordultam és lehunytam a szemem.Nem is kellett sok idő,hogy álomba merüljek.

Álom
Hatalmas versenypályán találtam magam.Már el indult a visszaszámláló.A motorok tankja tele volt.Teljesen rá bíztam magam a két kerekű fenevadra.A sisakban egy teljesen új világ alakul melyet egy kívülálló sosem ért meg.Mindent kizártam ami elterelné a figyelmem a túlélés ösztönéről.Ekkor tudatosul bennem mennyi veszély jár ezzel.Félelmek alakulnak ki bennem.A szívem a torkomban lüktet.A lámpát figyelve minden gátlásom elmúlik és teljesen egyé válok a géppel.Egy életre belém ég a pillanat melyből sosincs menekvés.Percek alatt a piros zöldre vált.Kezem a gázon helyezkedik és az egyetlen dolog melyre figyelek azaz előttem haladó kanyargós út.Ugyan akkor az egyetlen dolog mely ellen versenyt kell vívni,az idő.Már csak pár méter választ el a célvonaltól.-Na mi a helyzet kicsi lány?- Justin? Megdöbbent.Szavak nem jönnek ki a torkomon.A jármű teljesen hatalmat vesz felettem és elvesztem a felette lévő uralmat.Legbelül ordítok és sírok.Homályokba látom komolytalan arcát melyről árad a gyűlölet.

-Segíts kérlek.- lihegve és kétségbeesve ültem fel az ágyon.Oldalra biccentettem a fejem de bár ne tettem volna.Ő volt az.Gyűlölködve lestem tekintetét.Felelős azért amiért itt vagyok.
-Mit akarsz?- néztem rá kérdően ugyan akkor lenézően.
Nevetve nézett rám vissza.Valószínű az előbbi kijelentésem az oka.Nem figyeltem rá inkább az ablakon bámultam kifelé.Millió kérdés szaladt át a gondolataimon.Kínos csönd állt be.
-Csak nem arra számítottál,hogy most beadom a jó kisfiút? Magadnak köszönhetted amiért ide kerültél.De ne félj kislány ennyivel még nincs vége,hallani fogsz még rólam ezt ígérem.- végig húzta puha ujjait majd belecsókolt a hajamba és elment.Meglepett.Talán ezt most fenyegetésnek kéne véljem? Nem állítom,hogy ezzel nem ijesztett rám de nem olyan fából faragtak aki könnyen megijedne.Az biztos,hogy ezt nem ússza meg egy hamar.

-Justin szemszöge-

Nem mondom,hogy jó érzéssel töltött el őt így látni de nem is volt rossz.Boldogan hagytam el a kórház épületét majd haza vettem az utamat.
-És mit tervezel?- törte meg csendet Alex.
Megfogott.Gondolkozni kezdtem ugyan is konkrét tervel nem rendelkeztem még.Egy valamit tudtam.
-Nem tudom haver,de az biztos,hogy nem szabadul tőlem hallani fog még rólam ezt megígérem.- idegesen álltam fel a a konyhapulttól.Felszaladtam az emeletre majd kisétáltam az erkélyre,hogy nyugodt környezetben elszívhassak egy szál cigit.Zsebembe nyúltam melyből sikerült egy szál Marlborot elő húznom.Rá gyújtottam.Másodpercek alatt fehér füst árasztotta el a levegőt.Milliónyi gondolat szaladt végig a fejembe.Még mindig a baleset estéje pörög le előttem.Egy utolsót slukkot szívtam majd azzal a mozdulattal a földre dobtam és eltapostam.Higgadtan tértem vissza a nappaliba beszélgető társasághoz.Kezembe vettem egy üveg sört ezzel jelezve,hogy csatlakozom a többiekhez.
-Akkor most mi lesz a csajjal?- vonta magára figyelmet Ry.
Az asztalra helyeztem a sört.Össze szorított kézzel tartottam vissza a bennem feljövő haragot.Mikor csak felőle kérdeznek állandóan felidegesítem magam.Hatással van rám.Még mindig.
-Haver,egyszerűen nem tudom.Annyi minden pörög a gondolataimba.Egy óra alatt lepörgött bennem az összes húzása de eldöntöttem,törleszteni fogok neki.- mosolyodtam el majd kezembe ragadtam az üveges sört és lehúztam az alján levő pár kortyot.Hátra dőlve figyeltem barátaim.Ekkora döbbentem rá teljesen még is mibe keveredtem.És ez az a pillanat mikor az ember rájön,hogy valaminek vége,végleg.Egy részem mintha csak meghalt volna.Nincs visszaút.Majd felidézzük,hogy is kezdődött és ekkor tudatosul bennünk,hogy már jóval azelőtt mint gondoltuk.És ez az érzés már sosem lesz meg bármennyire is akarjuk.Ez egy ördögi kör,melyhez ördögi mosoly dukál.